szerintem a magyar és a töri jól sikerült, a matekban nem vagyok annyira biztos és a németről inkább ne is beszéljünk. :) Annyira szar nem lett,de nem is érzem jónak.
Április 28. a legszebb dátum. :) Mikor az ember épp nem számít semmire, akkor jön az az illető aki végre beteljesíti azt az űrt, amikor már reménytelennek tűnne a helyzet.
Nem kerestem őt. Ő sem engem. És egy nap mikor ének óra után először beléptem az ajtón, megláttuk egymást és tudtuk, h ennek vmilyen formában lesz folytatása.
És igen. :)
Nem vagyunk túl régóta együtt, de mégis olyan érzések kavarognak bennünk mintha már ezer éve együtt lennénk, meg ilyenek.
Egymáshoz tartozunk. Mindketten érezzük. Ő is és én is.
Valamelyik nap sétálgattunk a Lőcsei úton lefelé a Stop Shop-hoz.
Miközben sétáltunk rengeteget nevettünk. Aztán egyszer csak dudált Ránk egy motoros. Nem ismertem fel őt. Azt hittem megkergült vagy ilyesmi.
Aztán levette a bukósisakot és megláttam az arcát. Nem hittem el, h ő az.
Más volt a motorja, de ugyanaz az ember volt akit annak előte a világon a legjobban szerettem. Minden szerelem más. Igen így van.
A régi szerelem (amit éreztem) abban rejlett, h meghaltam volna ha befejeződik.
Ez a mostani (amit biztosan állíthatok, h egy újfajta szerelem) eltölt, beteljesít.
Nem gondolom, h véget érhet. Minden nap után egyre jobba érezzük, h tartozunk valakihez és egymáshoz kapcsolódunk érzelmileg.
Az érzelmeknek nem mondhatjuk, h hopp alakulj ki szeressd azt az embert, akit választok. Nem. Az maguktól jönnek. És ennél az embernél olyan hirtelen és olyan váratlanul, mint egy villám. Belém csapott a felismerés. És BUMM!
Hát ez így működik. Találsz valakit, akiben megfog valami, megismered, beszélgetsz vele, aztán ő a legszentebb és legféltettebb kincsed a világon.
Nekem Ő az. Nem szeretném elveszíteni őt, boldognak szeretném látni, de persze mindig mellette vagyok mikor szomorú, segítek ha szüksége van rá, és minden porcikájával és érzéseivel szeretem Őt olyannak, amilyen.
Még akkor is ha mosolyog, akkor is ha sír, akkor is ha épp morcos vagy akkor mikor dühös, és még sorolhatnám.
Hát ennyit erre a mai napra.
Puszilok mindenkit és nagy kalappal minden érettségizőnek!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.