"Hûség és árulás"
Élt egy régi babona örök idõkbõl. Nehogy mosolyogj rajta.
Aki hitetlenül él, semmitõl se fél: a Sátán útját járja.
Hát add oda ami van, és azt is ami nincs,
Kezek nyúlnak feléd sorra.
Hogyha kérik add oda, ha keveset is, hátha segíthetsz rajta.
Hidd el, nem kell, hogy félve élj.
A szabadság ára csak benned él!
Hej, hûség és árulás, ha békét kötne már!
Hej, hûség és árulás közt kötéltáncot jársz!
Hát ha meg kell halni, most legyen vége!
Legyek áldozat, de csak õérte!
Legyen végre vége már!
És ez az az idõ, és ez az perc. Az írás az igazat mondja.
Letelt az idõ, választani kell, erõs a gonosz hatalma!
Egy sziklából jön elõ rettenetes arca, kegyetlenül vicsorgó.
Földi helytartói értetek jött, nagy sereget akar újra!
Hidd el, nem kell, hogy félve élj!
A szabadság ára csak benned él!
Hej, hûség és árulás, ha békét kötne már!
Hej, hûség és árulás közt kötéltáncot jársz!
Hát ha meg kell halni, most legyen vége!
Legyek áldozat, és csak õérte!
Legyen végre vége már!...
Hej, hûség és árulás, ha békét kötne már!
Hej, hûség és árulás közt kötéltáncot jársz!
Hát ha meg kell halni, most legyen vége!
Legyek áldozat, és csak õérte!
Legyen végre vége már!
Hej, hûség és árulás, ha békét kötne már!
Hej, hûség és árulás közt kötéltáncot jársz!
Hát ha meg kell halni, most legyen vége!
Legyek áldozat, és csak õérte!
Legyen végre vége már!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.